Baromi jó. Itt dekkolok a fogdán, legalább 2 órája, azon gondolkozom... Vajon, hogy történhetett mindez?
Elmesélem, segítsetek megfejteni, vajon valóban mi voltunk a hibásak? Jogosan ücsörgünk ebben az egérlyukban?

- Gyere már Cudar! - kérlelt Tatyó.
- De, minek menjek? Nem vagytok normálisak! - érveltem.
- Tök jó buli lesz meglásd! - szólalt meg Jankó.
- Jó buli? Azt sem tudjátok mi van Csihar zsebében! - kezdtem felhúzni magam.
Kis hülyék... Nem tudják mit akarnak csinálni. A kíváncsiság hajtja őket. A drogok... Szép...
- Ne parázz már! - mondta Csihar, a tőle megszokott nyugodtsággal.
Megszoktam, Csihar majdnem mindíg ilyen kis nyugodt. Egy nagyobb füvezés alkalmával megmaradt ebben a nyugodt tudatállapotban.
Túlságosan bepunnyadt. Nem tudta már kezelni a benne lévő szereket. Én tudom milyen a dolog ami a zsebében laput. Érdekes,
ezt alá írom, ugyanakkor veszélyes. A mai szlengnek megfelelően: A pakettban egy herkás eki lapult. Ám ha komolyabbra fordítom a szót, mondhatom azt is, hogy: A pakett egy heroin pöttyös extasy-t rejt.
- Csihar, ne csináld! Mi a francért nem maradtál meg a fűnél?! Miért kell mélyebben bele menni? Nem tudod mit csinálsz! Ráadásul egy ilyen kemény lasztival kezdeni! Életveszély! A többieket is bajba sodrod! Nézz végig rajtuk! Azt sem tudják mi az a szer, ami nálad van! - Kezdtem magam nagyon felhúzni - Elemegyek veletek, de csak azért, hogy vigyázzak rátok.
- Király! - Tatyónak felcsillant a szeme.
Elindultunk egy nyugodt parkban, Jankó zsebében ott van az a zene, amit tőlem kapott, pontosan erre szolgál, ezeknek a szereknek a hangulat fokozására. A hétköznapi ember, csupán zenét hall. Én már tisztán is többet érzek benne, mint puszta zene.
- Jankó! Jankó! - Tatyó nagyon bepörgött, semmi nincs még benne. - Ugye a zene nálad van? Jajj Cudra, nagy vagy! SZóval üt majd a zene?
- Túl nagyot fog...- mondtam keserűen, de mit tehetnék?! Nem tudom őket lebeszélni! Enegem sem tudtak soha. Szívtam is emiatt sokat. Szép lassan leültünk egy padra és Csihar előhúzta a zsebéből azt a kis fólia tasakot, melyre úgy vártak és amit pakett -nek hívunk. Csihar elővette a lasztikat, engem elkezdett leverni a hideg víz és megborzongtam. Az ismerős érzés, ami mindíg vissza tér, ha drogot látok. Függőség, borzasztó szemét dolog. Amíg nem vagy függő addig könnyű neki nemet mondani - ha akarsz- De ha már benne voltál, tán sose szállsz ki végleg. Ha most Csihar nyújt felém egy ekit, kész, nekem lőttek.
- Tessék, itt a Tiéd is Cudar - mondta Csihar és az öklét nyújtotta felém. A szemem elkerekedett és remegő kézzel nyúltam az ő keze után.
Mint valami lassított felvétel. Láttam kiesni Csihar kezéből az apró tömör kis tablettát, ahogy szép lassan az én kezemben landol. Már a tudattól megkábultam, mosoly terült szét az arcomon. A másik három fiúról amit mondani tudok, az a következő: Jankó pörög, mint a motolla, Tatyó  is. Csihar nyugodt. De a szeme nekem mindent elárul...
- Na, akkor gyorsan... essünk túl rajta - mondtam azzal bevettem a sajátomat. A fiúk is. - Remélem tudjátok, hogy ez körülbelül 6 órán keresztül hat.
Ha jól láttam Tatyónak ez új információ volt. Talán Jankónak is. Vártunk. A fiúk feszültek volna, de Csihar csak ült és rágyújtott egy cigire. Engem kezdett égetni a szer, szép lassan éreztem a magabiztosságot és azt, hogy én vagyok  világ közepe. Herkás eki....
Csihar szeme vadul csillogot és természetesen kikerekedett. Valami átsuhant a szemén, ami picit megijesztett, mégis kiváncsivá tett és izgatott a dolog. A másik két fiú elkezdett zenét hallgatni, még picit korai, nem szabad már most repkedniük, különben túlságosan bepörögnek és ha baj van, akkor sem tudnak leállni. Elvettem a zenét és kivettem a lejátszóból az energiaforrást.
Picit kiakadtak, de hirtelen megcsapta őket az ismerős érzés ,, Én vagyok az Isten"
Csihar odalépett hozzám, ránéztem, a szinte üvegesnek tűnő majdnem full fekete szemeimmel.
-Szexy vagy - mondta totál készen, nagyon elragadta a szer, én még tudtam kezelni, de már magam sem sokáig. Elszorult a szívem, évek óta vonzódom Csihar-hoz.
- Ne csináld kérlek - arrébb mentem és rágyújtottam egy cigire. Halottam Csihar, immár baromi lágy lépteit. A mozgása természetesen koordinálatlan volt. Az enyém is már. Átölelt és magához szorított, nem tudtam magamnak parancsolni, viszonoztam a gesztust. Azt súgta:
- Hidd el fontos vagy nekem. Régóta... szóval...izé...féltem bevallani deee...- Magyarázta. Talán csak a laszti beszélteti.... most tombol benne egy kisördög, aki kedvére irányítja. Vajon az ördög mondja ezt?
- Cudar... figyelsz??? - Hoppá, úgy érzem pózolnom kell, megmutatni magamat! Egy hercegnő vagyok, lásson hát a világ.
Elkezdtem erotikus mozdulatokat tenni, megbolondítva a fiúkat. Ez az anyag. Ez nem én vagyok.
A nagy táncikálás közepette, rápillantottam, a templom órájára, majd szép lassan lejebb siklott a szemem és megakadt, két futó srácon. Vajon hova szaladgálnak? - kérdeztem saját magamtól. Megvontam a vállam, de abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, éles, baromi hangos kongás, mintha az agyamat püfölték volna. Leesett, késett az agyam és a ritmikus zaj később érkezett meg, sokkal erősebben. A harang kongott, amit nem tudtam mire vélni, hiszen 19:8 van. Ajjajj... baljós előjel, -tudni illik, hogy a templomok riasztórendszere a harang- nem lesz ez így jó.
- Srácok, le kéne lépni - nyögtem, palástolva a félelmemet.
- Ugyan már Cudi, ugy is olyan cudi cép vagy, gyere, táncolj még! -kiáltottam Jankó rám nézve.
- Nem... tényleg menni kéne! -ekkor már igen csak hangosan.
- Cudar... nyugodj meg jó? Lamortizálod a többieket... különben is... mi ütött beléd? - Csiharral baj volt, a szokottnál is vontatottabban mondta ezeket a szavakat.
- NA JÓ, VAN FÉLPERCETEK, HOGY ÖSSZESZEDJÉTEK MAGATOKAT! - ez a mondatom kicsit kési volt. Rendőr autók vijjogtak és - az általam oly jól ismert- lelkészek álltak előttünk.
- Picsába! - nyöszörögtem.
A fiúk Csihar kivételével, megrémültek és egyből, önként, odamentek, az -eddigre már- odaérkezett rendőrökhöz. Beültették őket a kocsiba. Jöttek értünk is. Csihar szép lassan elindult én szitkozódtam kicsit és sértődötten követtem.
Aztán behoztak minket ide és most itt tartunk.
- Picsába! Mit képzel maga ?! Miért rakta külön? Cudar! Hé! leányzó! Szólj már valamit! - Csihar, mint aki megveszett, habzott a szája a dühtől.
- Nyugi, itt vagyok, egy fallal arébb! Ne aggódj, fogda nem lehet túl sok idő! - nyugtattam Csihart és magamat.
- Ne reménykedjetek - kekeckedett egy rendőr.
- Ne ?! Na majd ado... hm, tudja mit? A nyomozók bennt vannak még? - Kérdeztem furfangosan.
- Benn, me' ? - kérdezett vissza flegmán a rendőrsrác.
- Tibi bennt van? A nyomozó kapitány! - Kísérleteztem tovább
- Ben... Te ismered a Tibort? - kérdezte észbe kapva.
- Igen ismerem - ezaz ! Tök jó vagyok! - Szóljon neki kérem, hogy én keresem, szeretnék beszélni vele!
- Rendben... de az ,,én" fogalmat...- kezdte a srác, de leintettem és a velem szemben lévő asztal bal szélére böktem, ott hevertek az igazolványaim. Elszaladt az ismerősömért, hamarosan jöttek is vissza. Gyors volt az ürge, tetszett, hogy Tibi neve hallatán milyen készséges lett.  Gyorsan elregéltem Tibinek a problémát - a drogot kifelejtve, hátha nem tud róla- bólogatott és lefirkantott pár mondatot, egy papírra. Elszaladt azzal, hogy sok a dolga, faképnél hagyva engem. Tiszta ideges voltam, az a buta zsaru meg telefonált, ez is idegesített, mikor befjezte a pofázást oda lépett hozzám.
- Na srácok, tünés, gyorsan és sose lássalak többet! - mondta érdekeshanglejtéssel, mint aki kedvesnek szánta egy csipet iróniával fűzerezve egy kis méreggel és végül de nem utolsó sorban meghintve egy kis ellenszennvel. De kiengedték mindannyiónkat - Tibi, Tibi, Teee...- mosolyogtam, Ő intézte el, ez fix. Elbúcsúztam Tatyótól és Jankótól, Csiharral elindultunk hazafelé. Itt volt a búcsú ideje, mivel hogy haza kísért, meglepődtem, mikor adott egy gyöngéd puszit, megsimizte a kezem és átölelt. Ilyen nem nagyon történik. Aztán csak ott álltunk és álltunk, fáradtan és megpróbáltatások sorozata után, izgatottan, még hosszú hosszú órákig...